Nemes Jeles László díjnyertes filmje kapcsán teljes a zavarodottság a liberális és baloldali elit körökben. A film témaválasztása miatt azonnal jöttek az örömódák. Egészen addig, amíg valamelyik idiótának közülük eszébe nem jutott, hogy hát mindezt bizony a Nemzeti Filmalap finanszírozta. Azt meg az Andy Vajna jelképezi.

Az az Andy Vajna, akit azokban a körökben utálni, leszólni kötelező napi penzum.

Miért utálják ezek Vajnát?

Amerikából jött, sikeres ember, szavára adnak világszerte. És nem átall jóba lenni a patás ördöggel! Sőt! A patás ördögnek dolgozik! Na, ez már megbocsáthatatlan bűn a baloldali-liberális brancsban. Orbán egy világszerte elismert szakembert kért föl kormánybiztosnak a magyar filmgyártással kapcsolatos feladatok koordinlására Andy Vajna személyében. Leginkább ésszerűséget és hatékonyságot kért tőle.

Andy megnézte, hogy mire ment el eddig a pénz. Mit látott? Egy olyan mutyis filmes brancsot, ahova kihalásos alapon lehet csak bekerülni, és nem a nézettség és a díjak az értékmérők, hanem csak és kizárólag a brancshoz tartozás. És ezek az állami milliárdokból évről évre szépen körbetámogatták egymást. És készítettek olyan „hú de nagy művészfilmeket”, amire még a saját bandájuk sem volt kíváncsi. Sikerült olyan filmek elkészítését támogatni, esetenként százmilliókkal, amelyekre a kozmetikázott statisztikák szerint is maximum pár száz, esetleg pár ezer néző volt kíváncsi. Azok is csak ingyenes vetítéseken.

Andy Vajna, aki Hollywoodban szocializálódott, nem pedig a „nagy magyar” művészvilágban, szépen elhajtotta ezeket… Oda is lett a megélhetése számos „rendezőnek”, „színésznek”, „forgatókönyvírónak”, „díszlettervezőnek” és a többi hasonszőrű ingyenélőnek. Ez pedig végképp szalonképtelenné tette Andy Vajnát liberális-baloldali bandában. A halállistájuk élére került, évek óta mindent megtesznek, hogy Andy Vajnát lejárassák. Az eszközeiket ismerjük. Ha másképp nem megy, hát a feleségét mocskolják, és állandó eposzi jelzőként hozzáteszik, hogy az Orbán-barát Vajna felesége.

Egyik állandó „szakmai” vádjuk, hogy Vajnáék nem támogatnak érzékeny, nemzetközi trendeknek megfelelő témákat, csak a magyarkodóknak, csak a kommersznek adnak. Erre mit ad Isten a Nemzeti filmalap gyakorlatilag kizárólagos támogatásában készült mű olyan sikert ért el, amelyre három évtizede nem volt példa! Három évtizede! Azaz, olyan siker ez, amelyre az önmaga művészi nagyságától rendszeresen elájuló magyar filmes elit álmodni sem merhet. És mindezt egy olyan rendező, aki nem része a liberális brancsnak!

Hát hogyne sokkolná ez őket! Hiszen feketén-fehéren kiderült, hogy amit eddig hirdettek, az porhintés. A magyar filmművészetet nem ők jelentik.

Jellemző, hogy amikor érkeztek az egyre jobb és jobb hírek a fogadtatásról, majd a sikerekről, akkor örömködtek, osztogatták a facebookon nyakra-főre. Némelyik nem átallotta hozzátenni, „jó indulatúan” figyelmeztetve a rendezőt, hogy most majd lesznek olyanok, akik rárepülnek a sikerére, pedig semmi közük hozzá, és ha jót akar magának, hát tartsa távol magát az ország vezetőitől. Azt azonban mindegyik elfelejtette megtenni, hogy gratuláljon Andy Vajnának is a támogatásért és megkövesse a Nemzeti Filmalapot. Sőt, amióta széles körben kiderült, hogy a díjnyertes film a Vajnáék támogatásával készült, mi több a rendező finoman, de jelezte, hogy nem kíván a liberális brancs tagja lenni, azóta valahogy elfelejtettek örömködni is…

Jellemző a liberális agyatlan prekoncepciós mentalitásra, hogy meg voltak róla győződve: a támogatásért cserébe biztosan beleszóltak a filmbe.   

Íme, egy tanulságos részlet a Magyar Narancs című szennylapból:

-       Miközben kitüntetett figyelem övezi a filmet, nem sikerült nemzetközi koprodukcióban leforgatni, egyedül a Magyar Nemzeti Filmalap adta rá a fejlesztési és gyártási támogatást.

-       Nemes Jeles László: Valóban furcsa, hogy sem Európában, sem másutt nem akarták társfinanszírozni a filmtervet. Mindenhol rettegtek tőle, mondván, nem lehet megcsinálni, túl nagy falat nekem, a téma rendkívül érzékeny, rizikós. A film­alapnál felismerték, hogy három rövidfilm után fel vagyok készülve rá.

-       Kényszerültél kompromisszumokra a 321,6 milliós támogatás fejében?

-       Nemes Jeles László: Aránylag kevés, harminc forgatási nap állt rendelkezésünkre. Mivel nem akartuk teljesen rekonstruálni a lágert, meg lehetett oldani, hogy aránylag olcsón is értékelhető, hatásos legyen a film. Tartalmilag a filmalapnál nem sérült a projekt, ellenkezőleg, a forgatókönyv-írói konzultációk segítségünkre voltak.

A történet és az interjúrészlet együttesen jól jellemzi a magyar liberális-baloldali művész- és médiacsürhe mérhetetlen és ostoba gőgjét és mocskát.