Remélhetőleg utoljára kell foglalkozni Veszprémmel. A jobboldali fejekben azonban olyan káosz van, olyan bűnbakkeresés folyik, és olyan elkeseredettség sokakban, hogy meg kell próbálni megértetni velük, mi miért történt. Összességében.

A legfőbb okról, a médiáról és benne Simicska kitüntetett szerepével, már foglalkoztunk. (Veszprém: Simicska jelentős győzelme Orbán fölött) De ennél azért sokkal visszább kell mennünk időben. Egészen 2013 őszéig.

Orbán Viktor jól láthatóan sikeres kormányzása beérni látszott, a Fidesz megnyugtatóan vezetett, az ellenzék pedig egymást marta-ütötte. Az Unióval azonban továbbra sem volt harmonikus a viszony, jól érzékelhető volt, hogy a leendő magyar biztos, akit vélhetőleg Orbán Viktor fog jelölni, nagy ellenszélre számíthat. Látni lehetett, hogy nem lehet bedobni akárkit, hiszen elfogadható posztot kell szerezni, és olyasvalaki kell, aki elég felkészült, okos, hogy kezelni tudja a pergőtüzet. Már akkor tudható volt, hogy a miniszterelnök kiszemelt embere a feladatra Navracsics Tibor.

2013 őszén tehát hiba volt Veszprémben őt jelölni egyéniben. Látható volt, hogy ő magabiztosan hozni fogja a körzetet, ugyanakkor biztosi kinevezése esetén le kell majd mondania. Egy időközi választás pedig mindig lutri. Főleg a mostani választási rendszerben. Távlatos gondolkodás esetén Navrát listán be kellett volna hozni és egyéniben egy megfelelő, győzelemre esélyes, éhes embert elindítani. Ha nem is 20 százalékkal, de más is hozta volna 2014 áprilisában a győzelmet. És akkor most nincs veszprémi vereség.

De ha már mégis bele kellett állni a választásba, akkor egészen más stratégiára lett volna valószínűleg szükség. A választókerület ugyanis Veszprémből és 20 másik, leginkább kistelepülésből áll. A Fidesz pedig Veszprémben akarta megnyerni a választást. Ott, ahol sok választókerületben 2014 áprilisában Navracsicsot is megszorongatták, sőt, néhol le is győzték. Várható volt, hogy Veszprémet jó esetben csak szorosra lehet hozni, a győzelemhez szükséges voksokat inkább a 20 településről kellene összeszedni. Ehhez képest a lagymatagon csordogáló Fidesz-kampány, egy szürke jelölttel, szinte csak a városban zajlott. A mozgósítás is. Kimentek persze mindenhova, jól érezhetően kötelességből. De ígérni csak Veszprémnek ígértek. Sokmilliárdos uszodát, 800 milliós rendkívüli támogatást, stb… A kisebb települések vezetői és az ott élők ebből csak azt szűrték le, hogy ők nem fontosak, megint csak Veszprém. Az eredmény: Veszprémben sokkal magasabb volt a részvételi arány, mint a vk kistelepülésein. Veszprémben sok helyütt az 50 százalékot is meghaladta, míg a kistelepüléseken 15-40 százalék között mozgott. E települések döntő többségén egyébként így is a Fidesz jelöltje nyert, de messze nem volt ez elég arra, hogy a veszprémi vereséget ellensúlyozza. 3000 szavazat volt a különbség. 20 településre leosztva településenként 150 ember. Messze nem lett volna lehetetlen ennyit elvinni voksolni, ha ezeken a településeken úgy érezték volna, hogy ők fontosak, ők is számítanak. Abból a 800 millióból, amit – a választás szempontjából tök fölöslegesen - Veszprém kapott, abból mennyi mindent lehetett volna megvalósítani a 20 kisebb településen? És hány voksot lehetett volna ezzel behozni pluszban?

És persze meg kell nézni, hogy helyes volt-e kampánystratégia és a kampánykommunikáció is. Értem én persze, hogy csökkenteni kellett a tétet, hiszen ha a kormány azt mondja, hogy fontos a kétharmad, kell a kétharmad, és úgy veszít a Fidesz, akkor az blamázs. És így? Így is a kétharmadról szólt. De csak azoknak, akik nem szeretik a kormányt. A Fidesz a sajátjainak azt üzente, hogy nem is olyan fontos ez a választás. Na így is álltak hozzá a talpasok és a szavazók. Sajnos érezhető volt a félelem. Alig ment oda kormánytag, nem folyt központi kampány, míg az ellenfél Zalaegerszegtől Nyíregyházáig azt harsogta, hogy itt az alkalom a Kormány megroppantására. A veszprémi kormányellenes érzelmű emberek a végére tényleg elhitték, hogy ők a fontosak, ők „történelmet” csinálhatnak, ezért fontos elmenniük szavazni. A Fidesz vezetése ezt érzékelve sem állt bele a harcba. Nem váltott… Pedig! Örök példa 2002, amikor reménytelen választókerületeket sikerült megfordítania Orbán Viktornak, sőt, kis híján az egész csatát. Messze nem elképzelhetetlen, hogy ha maga a kormányfő is beleáll a csatába, akkor is veszít a Fidesz jelöltje Veszprémben.

Még mielőtt elkezdenek Orbán szidásával vádolni, leszögezem: pontosan tudom, hogy kampánydöntések voltak, nem a miniszterelnök döntött arról, hogy nem megy oda. A kampánystáb döntött így. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de adódik a kérdés:

Melyik jobb? Ha odamegy a kormányfő és úgy veszítünk. És akkor azt írja a média, hogy hiába kampányolt még Orbán is, a Fidesz így is vesztett.

Vagy:

Orbán nem megy oda, nem kampányol és így veszít a Fidesz. Így azt mondják, hogy Orbán Viktor oda sem mert menni, mert félt a vereségtől.  

És ami ennél sokkal fontosabb: mi van, ha ezt nem csak a média állítja így be, hanem így érzik az ottani fideszesek, a szavazóink is?

Meg van e két eshetőségről persze a saját véleményem is, de gondolom, mindent mérlegre tettek a kampánycsapat tagjai, amikor így döntöttek. Nem lehetett azt mondani, hogy Orbán Viktor hiába ment oda, mégis vesztett a Fidesz. A kormányfőt kivonták a csatából, és így - látszólag - sértetlen maradt. De, mint a példa mutatja, van, amikor hosszútávon nem a racionalitás, a bevett kampánytechnika a nyerő. Mert lehet, hogy most több veszett ott Veszprémben, az ottani jobboldaliak számára, mint egy választás…

Emlékezzünk 2002-re! Akkor, egy viszonylag sikeres kormányzás végén, a Fidesz joggal remélt ismét győzelmet. Viszont jött egy „stratéga”, aki Orbán Viktort kivonta a csatatérről, mondván, hogy ő olyan államférfi, aki fölötte áll a pártcsatározásoknak. Ez meg az akkori ellenzéket egyáltalán nem érdekelte, és kihasználva a vezető nélküli jobboldali stratégiát, ütötte-vágta a kormányfőt. Később kiderült, az ellenzék stratégiája volt a jó. Míg a jobboldalon hiba volt a Fidesz legátütőbb fegyverét, Orbán Viktort kivonni a csatából. Lehet, hogy Veszprémben kísértett 2002 szelleme, vagyis inkább rémálma?

Sok olyan Fidesz szimpatizáns van, sok-sok ilyet látok a közösségi hálón, aki egyedül már csak Orbánban bízik, csak az ő szavára hallgat. Nekik mondhat bármit Némedi Lajos, vagy bárki más, nem érdekli. Némelyeket már nem is szeret – „hála” a Simicska-médiának – de Orbánban még bízik. És hozzájuk nem szóltak Veszprémben és környékén. Otthon is maradtak.

Mert az jól látható, hogy baloldali szavazóból nem lett több 2014 áprilisa óta, csak – az időközi választások tapasztalataival ellentétben – ők mind elmentek szavazni. Őket ugyanis megfelelően megszólították.

És még valami:

Tessék tudomásul venni, hogy a média ismét ellenzéki hatalom!

Tessék tudomásul venni, hogy mostantól az internet profi használata nélkül választást nyerni nem lehet!

De ez már megint egy másik poszt témája…