Forradalom Belorussziában?

Megbukik-e Lukasenka? És ha igen, ki és mi jön utána? Lerabolhatják-e az amerikai liberális héják Belorussziát is úgy, mint Ukrajnát? És főleg jobb lesz-e a belorusszoknak Lukasenka után, vagy idővel még az is előfordulhat, hogy a többség visszasírja (visszaszavazza) a most diktátornak kikiáltott államfőt? És persze mit szólnak ehhez az oroszok…

(fotó: the guardian)

Ma már látszik, hogy történetének legnagyobb válságát éli Belorusszia, és vele együtt annak teljhatalmú ura, Lukasenka elnök. (Bár akár a teljhatalmú szóval is vigyázni kell, hiszen a nyugati politikusok és velük együtt a liberális véleményformálók következetesen Putyin bábjának, legalábbis kiszolgálójának nevezik a belorussz államfőt.)

Ukrán úton?

Úgy tűnik, az ország elindult az ukrán után. Legalábbis a Nyugat nagy része mindent megtesz azért, hogy ugyanúgy destabizálja az Oroszországgal határos államot, mint tette azt Ukrajnával. Ma már kevés kétség van afelől, hogy a kijevi „majdani forradalom” egy kívülről szított, vezérelt és pénzelt államcsíny volt. Még akkor is, ha az ukrán nép elégedetlensége teljesen jogos és érthető volt a végtelenül korrupt rendszer ellen.

A folyamat nem csak Ukrajna területi integritásának széteséséhez vezetett (lásd Krím elvesztése), hanem azóta is totális káoszban van az ország. Ez a káosz pedig nagyon kedvez azoknak, akik szeretnek a zavarosban halászni és nyerészkedni. Ma már az is nyilvánvaló, hogy az ukrán „forradalommal” elsősorban a Joe Biden és a hozzá kapcsolódó amerikai liberális üzletemberek jártak jól. Sőt, szinte csak és kizárólag ők jártak jól, no meg az őket aprópénzért kiszolgáló ukrán politikusok. Nem véletlen, hogy az ukránok végül minden nyugati nyomásgyakorlás ellenére a hatalomból az amerikai helytartóikat. Tették ezt annak ellenére, hogy a bukott helytartók keményen rájátszottak az ukránok oroszellenes érzéseire, érdekeire. De már ez sem volt elég a hatalmuk megtartásához.

Könnyen lehet, hogy Belorusszia is végigmegy ezen az úton. Az ostobán elcsalt(?) elnökválasztás legalábbis tálcán kínálta a lehetőséget a Nyugatnak a beavatkozásra, a Soros-féle CEU-n képzett agitátorok bevetésére. Rájátszva természetesen a belorusszok jogos elégedetlenségére, a romló életkörülmények miatt félelmeikre.

Milyen ára lesz a látszólagos „demokráciának”?

Ha Lukasenka bukik, jöhet majd az úgynevezett liberális demokrácia exportja Belorussziába is. Ám az teljesen nyilvánvaló, hogy ehhez sem anyagi, sem humán erőforrás nem áll rendelkezésre az országban. Így, csakúgy, mint Ukrajnában, mindezt Nyugatról fogják irányítani és pénzelni. Aminek meg is kérik majd az árát. És, mint azt szintén Ukrajnában láthatjuk, az ár nem lesz kevés. Ráadásul, amint Lukasenka bukik, a Nyugatnak nem lesz érdeke az elitcsere, (nincs is erre ember Belorussziában sem) számukra az lesz a fontos, hogy az a politikai és állami apparátus, amely eddig az elnököt szolgálta, ezentúl a nyugat emberét szolgálja ki. Ugyanolyan elvtelenül és szolgaian, mint tette eddig.

(fotó: körkép.sk)

A „diktátor” bukásától boldog nép számára viszont keserű lesz az ébredés. Előbb-utóbb a többség rádöbben, hogy a lényeg semmit sem változott. Csak annyi, hogy most mások rabolják le a még inkább elszegényedő ország javait. Illetve tán annyi lesz az mind nyilvánvaló különbség, hogy a rabolt javak nagyon nagy részét ki is viszik az országból. Egyre több elégedetlen ember lesz, akik rádöbbenek, hogy tulajdonképpen a demokratizálódás című fedősztori alatt, csak a legfőbb uraikat cserélték le a fejük fölött. Megtapasztalják, hogy vannak dolgok, amiről ugyanúgy tilos beszélni-írni, mint Lukasenka alatt, csak ezeket a dolgokat a liberális véleménydiktatúra határozza meg számukra.

Mindemellett együtt kell élniük a folyamatos politikai és gazdasági káosszal, hiszen a Nyugatnak nagyon nem érdeke, hogy egy erős, valóban független vezetése legyen az országnak, mert akkor az biza, véget vetne a szabad rablásnak. Uram bocsá, fölismerve nyilvánvaló érdekeiket, megegyezésre törekednének az oroszokkal. Ezt biztosan nem engedné a Nyugat, amely így folyamatosan beavatkozva, fenntartaná az országban a káoszt, ameddig csak bírja.

Mit lép Oroszország?

Ez a legnagyobb kérdés, bár az események azt mutatják, hogy Oroszország nem nézi ölbe tett kézzel az eseményeket. A Krím miatt amúgy is „büntetőpadra” kényszerített oroszok nem sokat kockáztatnának egy - akár nyílt – beavatkozással sem. Ráadásul az orosz rendszer – minden válság ellenére - most sokkal szilárdabb és gazdagabb, mint az ukrán válság kirobbanásakor volt. Így tehát csak Putyin politikai "költség-haszon" számításán múlik, hogy mennyire hajlandó beavatkozni az elfajulni látszó belorussz eseményekbe. Az látszik, hogy egyre erőteljesebb, mondhatni félre nem érthető jelzéseket küld Nyugatnak, hogy nem lesz hajlandó eltűrni egy ukránhoz hasonló forgatókönyvet. Moszkva nem lesz hajlandó eltűrni még egy káoszba taszított, amerikaiak által lerabolt országot a közvetlen szomszédságában, ahol az oroszellenesség fölszítása az egyik legkézenfekvőbb eszköz a káosz fenttartásában.

(fotó: körkép.sk)

Kinek dolgozik az idő?

Itt tartunk tehát most. Az eddig történtekből és a nagyhatalmak mozgásából az következtethető, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy – minden bizonnyal orosz segítséggel – Lukasenka a helyén marad. És ne legyenek kétségeink, Putyin nagyon vastagon meg fogja kérni a "baráti segítség" árát. Még akkor is, ha mindenki tisztában van azzal, hogy Putyinnak ugyanannyira fontos, hogy Lukasenka maradjon, mint magának Lukasenkának.

A Nyugat pedig várva a következő beavatkozási lehetőségre, egyre másra büntető szankciókkal sújtja az országot. Ezzel azonban még inkább kiszolgáltatottá teszi Moszkvának, totálisan Putyin karjaiba löki Lukasenkát. A liberális Nyugat azonban meg van győződve arról, hogy az idő úgyis nekik dolgozik. De ez ma már egyáltalán nem biztos!